top of page

Mi vagyunk mi

Bruzsa Gábor

Nem vagyok még öreg, de már nem sok minden érdekel. Nem érdekel a mellébeszélés, az agresszió, a zaj, a hülyeség. Amikor ezekkel találkozom, inkább odébb megyek. Régebben többet mentem odébb, mostanra viszont megtanultam, hogy hogyan vegyem körül magam értelmes emberekkel, és hogyan vegyek részt értelmes dolgokban, és hogyan maradjak közben jókedvű. Eredetileg basszusgitáros és gitáros volnék, de dolgoztam már szakácsként, kreatív technikusként rádiókban (Est Fm, radiocafé, Neo Fm), kreatív igazgatóként egy videóportálon (Webcsatorna), az utóbbi években pedig operatőr-vágóvá is átképeztem magamat. Részt vettem néhány produkcióban, koncerteken, lemezeken játszottam, de amióta kamerával a kezemben, majd vágás közben mások előadásait figyelem, egyre világosabb előttem, hogy mitől működik valami a színpadon és mitől nem. Amúgy nem bonyolult: nem kell mellébeszélni, nem kell a zaj, a hülyeség. Van egy olyan érzésem, hogy ez az élet más területein sincs nagyon máshogy. Remélem, a zenetréningen a közös dalunk megírása, betanulása és előadása közben másoknak is meg tudom mutatni ezt az utat. Különben nem érdekel...:)

Kisvári Ferenc

Azon szerencsések közé tartozom, akiket tudtán kívül pályára állítottak: 1974 szeptember 4 én délután kettőkor kezdtem el dobolni. Az azóta eltelt 36 év alatt 2000 koncerten vettem részt,számos műfajban (pop,rock,jazz,fúvós, klasszikus, world) szinte mindenkivel játszottam, aki "számít", de nem ez számít. Gazdagodtam nagymértékben színpadi viselkedés, szabadság, őrültség, tehetség vagy épp az ellenkezőjének ismeretével. Aki nem tudott csapatban dolgozni, az lehetett bármilyen tehetséges, orra bukott előbb utóbb. Időközben megtanultam alaposan a kompjúteres zeneszerzés-szerkesztés folyamatát is .Hihetetlen mértékben segítette zenei integráltságomat, látásmódom formálódását. Ügyes vagyok és tapasztalt,egyszerűbben szólva. Mostanában egyre jobban érdekel a fegyelem. Nem az az ijedt fajta, amit erőből kell nyomni, hanem a kreatívitás fegyelme, amikor már odafigyelni és dolgozni is jó, mert abból lesz az eredmény. Szerencse hogy a zene területén ezt azért eleve könnyebb megvalósítani, mint mondjuk egy bányában. A zenteréningen a próbák alatt ezt fogom megmutatni és annak a varázsát hogy mire jók sokszor az egyszerű dolgok. Túl sok mindent csináltam. Nagyszerű érzés volna átadni még belőle. (például 1986-ban az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyintézetben fehér köpenyben...,de erről majd szóban!:)

Hajós András
Ligeti György

Bár az utóbbi években a tévéből ismernek, 33 éves koromig nem álltam színpadon. 4 éves korom óta zenélek. Mindig is zenész akartam lenni, de sosem mertem elhinni, hogy valóra válhat. A szüleim kérésére megpróbáltam rendes ember lenni, voltam csomagoló- és rakodómunkás, pincér, elvégeztem az ELTE Szociólógia szakát, dolgoztam a Főpolgármesteri Hivatal Sajtóirodáján, voltam PR igazgató a KFKI Számítástechnikai Csoportban, és sales manager az EMC Corporation-nél. Az imént felsorolt munkákhoz sosem értettem, és egy-két kivételtől eltekintve nem is érdekeltek. De a megfelelő kommunikáció alkalmazásával, egy kis odafigyeléssel, és őszinteséggel valahogy mindenhol elboldogultam egy darabig. Aztán az Emil.Rulez! Zenekarban találtam meg az igazi helyem és tanultam sokat arról, hogy milyen együtt dolgozni másokkal akkor, amikor a helyemen vagyok végre. A színpadon, tévében vagy rádióban eltöltött évek alatt sokat tanultam arról, hogy miként működnek a jó csapatok és mitől tud mindez elromlani. Nagy titkot nem tudok, nem vagyok guru, nincs knowhow, de aki velünk tart, annak talán át tudunk adni valamit a tapasztalatainkból, és közben jól fogunk mulatni. Ez utóbbihoz ragaszkodom...:)

Három gyerek apja vagyok. Szervezetfejlesztéssel foglalkozom, mellette Brnoban és Bécsben tanítok a doktori képzésben. Animációs filmeket készítek és olykor zenét írok hozzájuk. Többet itt: georgeligeti.com

bottom of page