te is lehetsz te
Úgy tűnik, manapság mindenki színpadi sztár akar lenni, kivéve persze a színpadi sztárokat, akik hétköznapi emberek szeretnének lenni (a lényeg, hogy mindenki nyavalyoghasson :) ). Igazuk is van azoknak, akik a színpadra vágynak, mert a színpad jó és fontos hely. Jó néha a figyelem központjában lenni, megmutatni, mit tudunk, meglátni, a másik mire képes, vagy egyszerűen csak szabad utat engedni a bennünk rejlő exhibicionistának és őrjöngeni!
A legtöbben azonban tévesen hiszik, hogy színpad csak a színházban, koncertteremben vagy akár a tévében van. Színpad a munkahelyünk, az utca, a baráti asztaltársaság és az otthonunk is. Szerepeket játszunk, ezt lehet jól és rosszul is csinálni, de semmiképpen sem kell szégyellni. A jól játszott szerep nem hazugság, hanem egy hasznos eszköz, melynek segítségével olyasmit tudunk megmutatni vagy eljátszani, amit elmondani tán nem is lehet. Hiába mondom azt a barátaimnak, hogy bennem mély érzések vannak, ki fognak röhögni. Ha azonban eljátszom nekik egy dalt, szavak nélkül is megérezhetik. Hiába mondom a főnökömnek, hogy okos vagyok, nagyképűnek könyvel el. Ha azonban a megfelelő pillanatban mondok okosat, akár mások előtt hangosan is elismeri.
Keressük hát meg a ránk illő szerepeket, és keressük meg a színpadainkat! Ne elégedjünk meg azzal, hogy mások szerepeihez súgók, öltöztetők, kellékesek legyünk! Egyébként mindez nem is olyan egyszerű: sok gyakorlás, sok bátorság, sok tévedés és sok fáradtság útján lehet előrelépni! De ami a legjobb az egészben: nem kell hozzá különösebb tehetség! Hiszen saját magunkhoz ki értene jobban, mint mi magunk? Ráadásul ilyesmivel foglalkozni sokkal szórakoztatóbb, mint barátaink értetlenségén dühöngeni vagy a főnökünk érzéketlenségén durcázni.
Váljunk vidáman egyedi, egyszeri, megismételhetetlen, utánozhatatlan, különleges sztárrá: legyünk önmagunk! Ezen az úton segít elindulni a *** training.
Jelszó: Játszd El Magad, Baby!
(Ui.: Az önmegvalósulási folyamat során erősen javallott önmagunkat „baby”-nek szólítani, ezzel is jelezve, hogy nem önnön bánatos pszichológusunk, hanem saját rockandrollmenedzserünk vagyunk!)
Hajós András
én